Villantósok - alsóneműben a fürdőben

Nem, nem egy baráti társaság balatoni hétvégéjéről beszélek, hanem nyilvános strandolásról - vagy teszem azt a legelegánsabb gyógyfürdőben tett alsóneműs látogatásról. Mert ilyen is van! És végre nem csak mi, magyarok vagyunk a hunyók...

 

A fővárosi fürdőket látogatva mondhatom rendszeresen találkozom olyan külföldi fürdővendéggel, aki alsónadrágban - szerencsére nem bugyiban, de boxer alsóban, lehetőleg abból is valami sötét színűben - érkezik a medencepartra. Ők azok akik már csak Budapesten konstatálták, hogy fürdővárosba érkeztek. Nem is akármilyenbe. Egy ország fővárosába, ahol válogathatnak: 100 éves szecessziós, avagy 500 éves törökfürdőben csobbannak - a náluk bizonyára ismeretlen termálvízbe. Sőt: gyógyvízbe.

 

Azt hiszem én nem merném venni a bátorságot, hogy egy idegen országban alsónaciban közelítsem meg a fürdőt. Főleg nem egy gyógyfürdőt. Egy ilyen budapesti csodát pedig végképp. Na jó, talán, ha keletre utaznék... Hát igen, ebből is látszik, hogyan értékel minket sok turista.

 

Nem mondom, hogy velem nem fordult elő, hogy alsónadrágban fürödtem. Egyszer. De már a kabinban derült ki, hogy otthon maradt a fürdőgatyó. Ráadásul az edzőtáskámban volt egy tiszta, fekete boxer. Ennyit a mentő körülményekről. Ám ha külföldön fordulna elő velem, hogy gatyahiányban szenvedek, azt hiszem bemennék az első plázába és vennék egyet. Még egyszer mondom: főleg ha azért mennék fürdőbe, mert azt hallanám, hogy ami rám vár az egy kihagyhatatlan, impozáns, több száz éves csoda.

 

A hölgyek is megteszik. A magyarok talán azért, mert úgy gondolják: nincs az a fürdőruha, ami olyan jól takarná gömbölyded idomaikat, mint fekete, fenék alá érő pamut kombinéjuk. Persze bájosabb volt náluk az a három külföldi lány a Gellértben, akik előbb felöltözve kinéztek a medencékhez: mire számíthatnak, majd a ruhatárukból összeválogatva megpróbáltak az alkalomhoz illően - levetkőzni...

Teo Wassermann