Hotelkommandó Hévízen

Hévíz egy meglehetősen kicsi, de szépen felújított város. Az ide látogató turisták elsősorban pihenésre és felfrissülésre vágynak. Ez látszott is az utcán sétálgató és a hotelben megszálló embereken, elsősorban az idősebb korosztály képviselte magát a városban.

Éjszakáinkat a Hunguest Hotel Panorama három csillagos hotelében töltöttük. Kedvezményes csomagajánlatot választottunk, amiben az eltöltött éjszakák számának megfelelően belépőt kaptunk a Tófürdőre, illetve kipróbálhattuk a Szent András Reumakórház medencés szolgáltatásait is. A hotelről magáról sajnos nem sok jót tudok mondani, málló vakolat, rémesen bizonytalan és nem megfelelően informált portáslány, a szobában pedig kitakaríthatatlan foltok fogadtak bennünket a falakon, a szőnyegen és a zuhanytálcában is. Az épületre és a szobákra tehát finoman szólva is rá fér már egy tisztasági festés.

Kárpótlást az étkezések jelentettek, tény, hogy a felszolgált ételek rendkívül széles kínálatot vonultattak fel. A svédasztalos vacsora többféle menükínálatából a vegetariánusok és a húsimádók is megtalálhatták a szájuk ízének megfelelőt, a felszolgálók nemcsak a főételekből, hanem még a desszertek és a saláták is rendkívül széles választékot biztosítottak. A reggelinél pedig a nehezebb ételek, mint a tojásrántotta, tükörtojás vagy főtt virsli mellett a könnyedebb joghurtok, gyümölcsök és müzlik is megjelentek. A pincérek vendégszeretete külön is érdemel egy mondatot, bár egy-két felszolgáló talán túlságosan is komolyan vette ezt a fiatal lányok esetében, akiknek a fenekük iránti lelkesedésüket nem is rejtették véka alá. A másik, ami mellett szintén nem tudok elmenni szó nélkül, az a vendégek viselkedése. Egymást félrelökve harcolt mindenki a jobb falatokért, amiket töméntelen mennyiségben spájzoltak be, aztán természetesen nagy részüket érintetlenül az asztalukon hagyták. A kulturális különbségek, úgy tűnik már nemcsak nemzetközi szinten, a vacsoránál megjelenő oroszok, németek és magyarok között, hanem nemzeten belül is megjelennek.

Na de lépjünk tovább, hiszen végülis pihenni érkeztünk. A reggelit követően átmentünk a Tófürdőre, hogy kifürödjük a mindennapi stresszt. Én remekül szórakoztam, bár meg kell valljam, bizony kellett rendesen taposnom, hogy ne fázzak a vízben. Mondjuk ez mást úgy tűnt, nem zavart, én meg örültem a plusz edzésnek. A tó gyógyhatású vizében tavirózsák úsznak, a panoráma valóban festői,  hűvösebb időben a fázósak a fedett rész melegebb vízébe menekülhetnek. A különböző testrészek víz alatti masszázsáról víz alatti sugarak gondoskodnak, aki pedig megéhezett, a büfében viszonylag elfogadható áron vehet magának ételt vagy frissítő üdítőt.

A Szent András Reumakórház meleg vizes medencéiben többnyire csak beszélgetnek a látogatók, itt újra találkoztunk az étkezőből már jól ismert spájzoló vendégekkel is. Sajnálatos tapasztalat, hogy az egészséges életmód és életvitel a látogatók többségénél abban merült ki, hogy egész nap gyógyvízben áztatták magukat, és még az uszodában is nagy mennyiségű sminkkel vakolták be arcukat - ami ugye vízzel oldódik... Úgy tűnik, a látogatók nagy része megnyugtatta magát azzal, hogy gyógyvízben fürdik, ezért nem zavarta a reggelinél és a vacsoránál felhalmozott kalóriabevitel, és az az irdatlan túlsúly sem, amit a többségnek már 30-40 éves kora környékén sikerült felszednie.

Mondhatnám, hogy az elénk táruló kép hatására, de ez nem lenne igaz, mindenesetre úgy döntöttünk, hogy megnézzük a környék nevezetességeit. Mivel Hévízen a híres orgonán kívül nem sok látnivaló akad, így autóval bejártunk néhányat a közelben fellehető programhelyszínek közül.

Talán a legnagyobb élményt a keszthelyi Festetics kastély és az ehhez kapcsolódó múzeumok jelentették. Maga a kastély Magyarország egyik legnagyobb barokk kastélya, ami ma nemcsak múzeumként, hanem konferenciaközpontként, sőt bizonyos részei szállodaként is funkcionálnak. A kastély északi szárnyában gyakran tartanak esküvőket, a menyasszony és a vőlegény pedig igazán fenséges körülmények között töltheti el a nászéjszakát - már ha van rá pénze. A kastély parkjában szökőkutak, a melegházban különleges trópusi növények kápráztatják el a látogatókat. Ezen kívül a Hintómúzeumban a XVIII-XIX. század időszakából származó több mint 30 darab kocsit és hintót nézhetnek meg az érdeklődők. A korabeli istálló és kocsiház épületében berendezett múzeumban a lovagláshoz kapcsolódó egyéb tárgyi emlékek gyűjteményét is megtekinthetjük.

Ha már itt járunk, érdemes ellátogatni a közelben levő Vadászati Múzeumba is, ahol több mint hatszáz trófeát és korabeli fegyvereket tekinthetnek meg a látogatók. Engem azonban nem is ez, inkább a múzeum felső szintjén berendezett Modellvasút kiállítás fogott meg, ahol Európa harmadik legnagyobb terepasztalát rendezték be. Elképesztő részletességgel megtervezett, a valóságot modellező, több mint ezer épület között, előre programozott útvonalon majdnem 2000 méter hosszú sínhálózaton haladnak a szerelvények. Az asztalban tényleg órákig lehet gyönyörködni, nemcsak a gyerekek, de a felnőttek számára is lebilincselő élményt jelent.

Legalább ennyire lenyűgöző az a természetes látkép, amit a Badacsonytomajból megközelíthető Kisfaludy kilátó nyújt. A kilátóhoz meglehetősen meredek ösvény vezet a fák között, azonban érdemes felmászni a 438 méteres csúcsra, ugyanis a 2011-ben frissen épült kilátóból gyönyörű rálátás nyílik a Balatonra és a Tapolcai-medencét övező hegyvidékre. Aki nem fárad el a túraútvonalon, annak ajánlott ellátogatni a közelben álló Ranolder kereszthez is. A mintegy 400 méter magasan álló klasszicista kőkereszt előtt szintén csodás panoráma nyílik a Balatonra. A kilátó ingyenesen látogatható, azonban a közelben a parkolásért fizetni kell.

Hévíz közelében található a Balaton-felvidék számomra legkülönlegesebb építménye, a buddhista sztupa. Zalaszántón a béke jelképeként emelték fel a szentélyt, mely valóban egyedülálló építészeti mű, bár meg kell mondjam, nem teljesen értem, miért pont erre a helyre építették a műemléket. A sztupa szent zarándokhely, ugyanis Buddha földi maradványainak néhány darabját helyezték el itt. Ottjártunkkor éppen kiegészítő építményeket emeltek a sztupa mellé, így hamarosan Meditációs Házzal és Vendégházzal bővül a látogatható épületek száma.

Állatbarátok lévén ellátogattunk a Hévízhez annyira nem is közel eső Salföldre is, ami az interneten természetvédelmi majorként és állatsimogatóként van aposztrofálva. A majorban őshonos állatfajtákkal ismerkedhetnek meg a látogatók, és némi plusz pénzért kocsira pattanva látogathatják meg a környék természeti látnivalóit, a merészebbek pedig lovaglóleckéket is vehetnek. Itt számomra a legérdekesebb Molnár László fotóművész Akkor és most kiállítása volt, ahol korabeli és 2000-ben készült fotók segítségével illusztrálták a XX. században a Balaton-felvidéken lezajlott építészeti változásokat.

A túrázás kedvelői ezen kívül ellátogathatnak a keszthelyi Tátika vár romjaihoz, ami hazánk egyik legrégebbi várainak egyike. Bár magából az építményből nem sok maradt, a 413 méter magas bazalthegyen található rom mellől szintén felejthetetlen panoráma tárul elénk.

Összességében Hévízen vegyes tapasztalatokat szereztem. A hely meglehetősen szűk réteg számára nevezhető ideális pihenési helyszínnek, elsősorban az idősebb, gyógyulni vágyó emberek számára lehet vonzó kúrái miatt. Közöttük is inkább azoknak, akik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy az átlagnál magasabb a nyugdíjuk, ugyanis a terápiák meglehetősen drágák. A bulizós kedvű fiataloknak semmiképpen nem ajánlom, ugyanis ilyen típusú szórakozási lehetőséget szezon után mi egyáltalán nem találtunk. Aki azonban ki akar szakadni a nagyváros nyüzsgéséból, és szeretne egy  kirándulásos-gyógyfürdős pihenést - szintén megtalálhatja itt számításait.

További programjavaslatok