Tóalmás

Első okleveles említése 1406-ból való, Almásként. Az Árpádok alatt a jánoshidai premontrei apátság birtoka. Mint település, már a XI–XII. században létezett. Erre utalnak a régi templom maradványai: a várfalszerű széles talapzat – melyre a jelenlegi templom épült – és a körülötte fellelt emberi maradványok. Bizonyítékul szolgál még, hogy a Poklos-dombon (Várhegy) földvár nyomai tűnnek elő, körülötte cserépedény-törmelékekkel. A régi település vélhetően a tatárjárás alatt pusztult el. Utána a község újratelepült. 1406-ig Kókai-Kachi János volt birtokosa. Keleti-délkeleti határrészét a Káthay család a XII. században kapta királyi adományként. Miután a Kókaiaknak magvaszakadt, Zsigmond király részüket javadalmazásra a királyi kápolna ispánjának adta, ki egyben a királyi levéltár őre volt. 1409-ben a Tétényi-Kapi család kapja adományba a királytól, de már a következő évben meg is fosztja őket tőle. Ezek után királyi birtok volt, amíg 1424-ben Zsigmond nejének, Borbála királynénak adományozta, mint Szanda és Buják várának tartozékát. 1439-ben Albert király az előbbit megfosztván birtokaitól, feleségének, Erzsébet királynénak adta tovább. Ezt követően gyakran cserél gazdát: olyan urai vannak, mint a Rozgonyiak, Lábatlanok, Báthoriak. 1511-ben Kókai Német Kakas Truczy Bernát nevében tiltakozik Almás és Kóka eladományozása ellen.