Aktuális akciók
Karácsonyi ajándéktippekKarácsonyi ajándéktippek Fürdőbelépő ajándékbaFürdőbelépő ajándékba Adventi és karácsonyi ajánlatokAdventi és karácsonyi ajánlatok További ajánlatok

Úszásnemek: a mellúszás

2019. 05. 24. 19:00
Forrás: termalfurdo.hu
Úszás
Aki azt mondja magáról, tud úszni, többnyire azt érti alatta, hogy ismeri a mellúszást, és valahogy elevickél vele a vízben. Ez a típus valójában az úszás legösszetettebb mozgást igénylő válfaja.
Az úszni tudó emberek azért szeretik a legjobban a mellúszást, mert jó tájékozódást biztosít úszás közben, a tökéletes vízbiztonság megteremtéséhez is segítséget nyújt. A hátránya az, hogy a fej magas tartása miatt a törzs és a lábak mélyre kerülnek, és az előrehaladás emiatt lassúvá válik.
Sokan olyan mozgáshibákat követnek el a vízben, melyekről nem is tudnak, így csökkentik a módszer hatékonyságát. Bár rendszerint ez az első úszásnem, amit megtanulunk, mivel külön fázisban mozog a kéz és a láb, nem könnyű szabályosan "mellúszni".

A kartempó

A mellúszás karmunkájánál az az általános nézet, hogy páros karral kell kifelé körzést csinálni a vízben. Azért ez nem ilyen egyszerű. A karmunkát térben és nem síkban kell végezni! Ha csak kifelé karkörzéssel úszunk, az kétdimenziós karmunkát eredményez. A helyes technika háromdimenziós. Háromdimenziós a karmunka akkor, ha lefelé nyomással indítunk, majd fokozatosan távolítjuk a karokat a vállszélességnél kicsit távolabb. Amikor eléri a váll síkját a kar, akkor határozott mozdulattal befelé forgatjuk a bordaív alá, s a mellkas előtt zárjuk. Ebből a helyzetből nyújtjuk kiinduló helyzetbe. Ha lefelé nyomással indul a karmunka minden fázisban támaszkodni tudunk a vízre. Ez lesz a záloga, hogy végig fent tudunk maradni a víz felszínén. A szétnyitó mozgások olyan szélesek, hogy elhagyják a vállak vonalait, és befejeződnek, majd az alkarral, valamint a tenyérrel beforgató mozgás kezdődik. Amikor a vállak emelkednek, a könyökök befele indulnak, a tenyerek beforognak. Az ujjak spirális pályán futnak végig, és mivel a kar is ezt a pályát követi, előrehajtó szerephez jut.
Úszásnemek: a mellúszás

A lábtempó

A lábmunka a köznyelvben a békaúszást jelenti. Bizonyára mindenkinek megvan az a kép, hogyan úszik egy béka a vízben. No, hát valóban ezt kell leutánoznunk! Alaphelyzetben nyújtott, összezárt lábak vannak, lefeszített lábfejjel. A térdeket kissé kinyitva, a lábszár és a bokák kifordításával lábaink nagy ölelő mozgásra készülnek. Az összezárás a térdek befelé irányuló indulásával kezdődik. A lábszár követi, amelybe rúgásszerű mozdulat is beleépül. A lábfejek kifordulnak a lábszárakkal együtt.
Ha nem húzzuk fel a has alá a lábat, vagy nyitott térdekkel tesszük, az nagymértékben rontja az előrehaladás hatásfokát, továbbá az is, ha nem nyitjuk megfelelően a két térdet. Az elrúgásnak is megfelelően intenzívnek kell lennie, a talpunkkal kell mintegy hátratolnunk a vizet, ezt követi egy hosszú siklás, majd zárjuk a lábat. Ha a sebességviszonyokat figyeljük, megállapíthatjuk, hogy a felhúzási szakaszban viszonylag lassú, az ölelési szakaszban egyre gyorsulónak kell lennie.

Hangoljuk össze

Ezt a két, egymást kiegészítő, támogató mozdulatsort, a kar-, és a lábtempót kell tehát összehangolnunk az úszás során. Mindig az egyik mozgás az intenzívebb: mikor a kar húz, akkor húzzuk fel a lábat, majd az elrúgásnál visszük előre a karunkat. A levegővétel végrehajtása látszólag egyszerű, azonban nem megfelelő időben és nem kellő mértékben vett légvétel számtalan hiba forrása lehet. A levegővétel érdekében a fej emelkedése akkor kezdődik, amikor a karok megindulnak. Amíg a fej emelkedik, a karok is haladnak a beforgató mozgás felé. Ekkor vesszük a levegőt. Amíg a karok megkezdik a lefelé nyomást, a lábak még nyújtva vannak.
Ha a test vízszintes helyzetben van, természetesen szintén rontjuk a módszer hatásfokát, ám az előrehaladás azért működni fog. Ilyenkor kint tartjuk fejünket is a vízből - hát nem ez az igazi, nem egy versenytechnika, de lehet így is. Egy kis túlsúllyal nyugodtan kezdhetjük így is.
Ha a karok iránya kifelé mutat, akkor az egész test is mélyre fog lecsúszni, helyesen a vízszintes fölé kell irányítani a tartást. A lábzárással együtt megemelkedik a csípő, amivel létrejön egy delfinszerű mozgás, amelynek szintén előrehajtó szerepe van.

A mellúszás története

A mellúszás folyamatosan fejlődött a versenyúszás megjelenésével, a versenyzők ugyanis mindig arra törekedtek, hogy minél gazdaságosabbá tegyék a mellúszás technikáját. A változást általában egy-egy nagy mellúszó egyéniség idézte elő. Az úszásnem fejlődésének történetében így 4 nagy korszakot különböztethetünk meg: az ortodox, a klasszikus, a késleltetett levegővételű technikát, és a gurulótechnikát.
A két világháború között Rademacher és Sietas, két német mellúszó alakította ki az ortodox technikát, melyet a széles kar- és lábmozdulatok jellemeztek.
Az 50-es években még semmilyen szabályozás nem létezett a fejtartásra, a mellúszóknak így lehetőségük nyílt a hosszan tartó víz alatti úszásra is. A versenyeken így az úszók többsége csak 3-4 alkalommal jött víz fölé, így a közönség szempontjából érdektelenné vált az úszásnem. Ezért a FINA szigorította a szabályokat, így a víz alatti mellúszás megszűnt. A mellúszás karmunkájának tehát meg kellett újulnia: a korábbi széles húzás leszűkült, körkörössé vált, és időben alkalmazkodott a jó siklást biztosító ritmushoz. A klasszikus technikánál a karmunka, illetve a lábmunka szélessége és végrehajtásának ideje tehát lerövidült.
Úszásnemek: a mellúszás
Az 1960-as években aztán néhány kevésbé eredményes mellúszó (Mulliken, Osaki és Jastremski) változtatott a technikán, méghozzá a levegővétel helyének megváltoztatásával. A karmunka aktív, előrehajló részének kezdetén elindított levegővételt áthelyezték a karmunka végéhez, a beforgatáshoz. Ez a módszer forradalmasította a mellúszást, és szép eredményeket hozott az újítóknak. Ezzel ugyanis tovább gyorsult a kar- és a lábmunka végrehajtásának ritmusa, az egész mellúszás ritmusa. Emellett minimális mértékűre csökkent a siklás, a kar- és lábmunka szélessége pedig még szűkebb lett.
Az 1970-es évek elején aztán megint történt egy újítás. A karmunka és a lábmunka is módosult. A szűk lábfelhúzás után a lábmunka az előrehajló szakaszban energikus, az erők az előrehaladással ellentétesen hatnak. A kartempót mély, víz alatti helyzetben kezdi az úszó. A szűk kar- és lábtempó következtében az egész mellúszás ritmusa még gyorsabbá vált, a siklási fázis pedig gördülékeny lett. Ezt a mellúszó stílust olyan úszók képviselték, mint Wilkie, Hencken, Mörken, Zsulpa és Davies.
A mellúszás technikájának történetét összefoglalva elmondható, hogy a karmunka és a lábmunka vonatkozásában a kezdeti széles, nagy kiterjedésű mozgások leszűkültek, a siklási fázis lerövidült, a mellúszás ritmusa pedig jelentősen felgyorsult. A mellúszás technikája a szabályok adta lehetőségeken belül ma is folyamatosan változik. A versenyzők egyéni adottságaiknak megfelelően más-más technikával úsznak.

Ha van véleménye, kérdése a cikkel kapcsolatban, szóljon hozzá a Facebookon. Kattintson ide