A stressz nem az idegfeszültséggel azonos! Hát akkor meg micsoda?
A stressz fogalmát Selye János, magyar származású kanadai orvos alkotta meg tudományos kísérleteire támaszkodva.
The Stress of Life című műve 1956-ban, Montrealban látott napvilágot. Ebben a korszakalkotó munkában ismerteti azt az orvosi kutatásai során felfedezett belső folyamatot, melynek testi-lelki vonatkozásai is vannak, és stressnek nevezett el. Ő használta tehát először a huszadik, huszonegyedik századi ember egyik legfontosabb jellemvonását kifejező stressz szót. A fogalom mára minden nyelvben elterjedt, a közbeszéd része lett, hiszen egy olyan veszélyre világít rá, mely mindig is létezett, ám a modern társadalmak emberét fokozottabban fenyegeti.
Már könyve 1963-as magyar kiadásában felhívja a figyelmet rá, hogy a szó jelentését sokan félreértik, és azt hiszik, egyszerűen az idegfeszültséggel azonos. A stressz tudományosan tekintve ennél jóval több, és izgalmasabb téma! Egy olyan belső feszültség, melyet egy agresszor, stresszor-tényező vált ki (alarm-reakció) és szervi, hormonális következményei vannak.
Selye feltárta, mik ezek a belső következmények, milyen hatásmechanizmusa van a stressznek, és milyen testi-lelki sebeket ejt rajtunk. Felismerte, hogy ugyanazt a belső reakciót válthatják ki, ugyanazt a stresszhelyzet teremthetik meg egy másik ember szavai, vagy egy tüske a köröm alatt. A testünket-lelkünket fenyegető veszélyekre ugyanis szervezetünk ugyanazzal az elhárító mechanizmussal válaszol. Ezt GAS-nak, generális adaptációs szindrómának nevezi.
Ez a védekezési mechanizmus felőrli az embert, Selye "az élettel járó elhasználódási folyamatnak" nevezi. "Aki megérezte már, hogy mindaz, amit tesz, bizonyos fokig kimeríti és igénybe veszi, az körvonalaiban már látja, hogy mit nevezünk stressnek."
Teo Wassermann
