Hódító szépségpraktikák az ókori hódítóktól

Tudta, hogy az ókoriak rendszeresen rendeztek férfi szépségversenyt? Bizony az ókori Rómában – ahogy a görög vagy az egyiptomi birodalomban is rendkívül fontos volt a sport és a tisztálkodás mellett a szépségápolás is.

A Római Birodalomban a fürdők szolgáltatásai nagyon sokrétűek voltak, a gyógyászati kezelésektől a férfi és női szépségápoláson át a korabeli fodrászatig, szőrtelenítésig és pedikűrig terjedtek. A fürdőben képzett szakemberek, masszírozók, olajozók, szőrtelenítők feleltek az igényes római megjelenésért, emellett szaunázni is volt módjuk a kikapcsolódásra vágyó embereknek. Mintha csak napjaink wellness központjainak szolgáltatásairól lenne szó. A rómaiak a makulátlan fehér arcbőrt preferáltak, amit orcájuk pirosításával és szemöldökük, szempillájuk festésével tettek igazán egyedivé. Sminkeléshez nedves kormot használtak, de előfordult, hogy felragasztható műszemöldökkel hívták fel magukra a figyelmet. Az aktuális frizuradivatot a császárnő viselete határozta meg, a csigákba tekert hajat igen elterjedt szokásként tartották számon. A tökéletes hajkorona érdekében állítólag felhevített sütővasat használtak, az ősz hajszálak elfedésére pedig faggyúból és növényi hamuból készítettek festéket.

Nemcsak a rómaiak, de a régi egyiptomiak is nagy gondot fordítottak a szépségre és az ápoltságra. Kleopátra és Nefretiti szépsége legendás, a hozzájuk hasonló alkat, arc és hajforma volt a legdivatosabb a Nílus mentén. Főleg az uralkodók és a tehetősebb réteg tulajdonított hatalmas jelentőséget a megjelenésnek. Az egyiptomiak szépségük titkát legalább olyan féltve őrizték, mint kincseiket és isteneiket, a csodatevő kozmetikumok receptjeit az Kr. e. 3. évezredtől a papok birtokolták. A szépségápolás nem sokban tért el a mai szokásoktól. A gazdag nők és férfiak napja illatos fürdővel kezdődött. Mosakodáshoz szappan helyett olajból, citrusból és illatszerekből kevert lemosó kenőcsöt használtak. Fürdőzés után agyagból és hamuból készült kenőcs segítségével testükről eltávolították az elhalt hámréteget. Naponta kenték illatos, értékes tápláló olajakkal bőrüket, hogy megóvják azt az erős napsütés okozta kiszáradástól. Borotvával, csipesszel távolították el a teljes testszőrzetüket. Voltak készítmények a bőrhibák kendőzésére és a testszag eltüntetésére is. A férfiak és a nők egyaránt használtak illatszert, szemfestéket.

Az ókori görögöknél furcsa módon a férfiak szépsége nagyobb hangsúlyt kapott. Rendszeresen rendeztek férfi szépségversenyt, ún. kalliszteiát, ahol férfiak lépkedtek fel-alá, hogy aztán női bírák dönthessenek a helyezésekről. Az Aphrodité Kallipügosz tiszteletére rendezett női szépségviadal is hasonló módon zajlott. Az ókori görög nők szépségének fő attribútumai a széles csípő, fehér kezek (melyet fehér por segítéségével érték el) és vörös haj voltak. A vörös hajszín jelentősége ritkaságában rejlik, hiszen Hellász lakóira a sötétbarna vagy fekete haj jellemző. Az ókori Görögországban egyébként a természetes szépség lett a divat: festetlen arc, ápolt test. Arcukat csak a színésznők és a kurtizánok festették; a Kelettel való kereskedelem hatására, mérgező fehér festékkel. A hellén szépség megtestesítője Trójai Heléna lehetett, akit Homérosz szerint gyönyörű és kora legszebb asszonya. Feketével kihúzott szemek, arcán egy tetovált vagy festett vörös nap kapott helyet, hófehér arcbőre volt, tizenéves korában haját kiborotválva, míg a megmaradt lófarkat kígyószerű formában hordta.