Így lesz valóban gyors, ami gyors

A fej a kezek között lehajtva helyezkedik el. Csak levegővételnél fordul oldalra, fel nem emeljük, mert növeli az ellenállást. Emiatt kell a lábmunkának is kis kiterjedésűnek lennie. Felső holtpont a víz felszíne, míg alul csak egy kissé hagyhatja el a test vonalát. Testünk minden tempónál kissé oldalra fordul a hossztengely mentén.

Mindig az egyik kar vezeti a mozgást, ehhez képest a lábmunka csak másodlagos. Vízbeérkezésnél a kar könyökben kissé hajlított, és fontos, hogy a tenyerek kifelé néznek. A víz alatt a kar kinyúlik, és húz kifelé-lefelé - majd befelé, miközben testünk kissé elfordul hossztengelye mentén. A húzó mozdulat a váll vonaláig tart. A tolás félköríven történik hátrafelé a comb mellé, miközben a kar folyamatosan kiegyenesedik és a comb mellett, afelé nézve éri el végpontját. A könyök hajlításával emelkedik ki karunk újra a vízből, majd sebesen, magas könyöktartással előrelendül és kinyújtva újra eléri a vizet.

A gyorsúszás lábmunkája kis kiterjedésű ciklikus mozdulatokból tevődik össze. Egy lefelé irányuló előrehajtó részből, és egy passzív felfelé irányuló lábemelésből áll. Kezdő úszók sokszor úgy vélik, hogy felfelé is előrehajtó erőt kell kifejteniük, így hibásan felfelé is hajlítják a térdüket, azaz bicikliznek.

A jó úszóritmus kialakításához nélkülözhetetlen a karok valamint a kar- és lábtempó összhangja. Ennek első nélkülözhetetlen összetevője, hogy a lábmunkát mindig a kéztempóhoz igazítjuk. A leghatékonyabb, ha egy karciklusra hat lábtempót végzünk, de vannak lassabb lábtempók is, amit a hosszútávúszásnál használnak. A két kar összehangolásánál fontos, hogy mikor az egyik kar vízbe érkezik, a másik kar épp a húzás utolsó fázisában tart. Az elöl lévő kéz nem kezdi meg addig a húzást, míg a másik a toló mozdulatot be nem fejezte. Ez biztosítja az egyenletes tempójú haladást.

Végül egy oktató videó, amely a szavaknál is többet segíthet: