Miről szólnak az álmaink? Egy jó trükk, hogyan emlékezz rájuk!
Az augusztusi Móksha napon Dr. Parádi Józseftől megtudhattuk, hogyan segíti lelki egyensúlyunkat, ha foglalkozunk az álmainkkal.
A pszichiáter az álomfejtés hazai szakértőjének mondható. Hosszú évekig vezetett álomszínházat a belvárosban, és éppen ennek újraindítását tervezi. Az álomszínházba bárki elvihette álmát, ahol a színészek eljátszották, megjelenítették tudatalatti világunkat.
Az álomszakértő szerint elsősorban visszatérő álmainkkal kell foglalkozni, melyek egy olyan lelki elakadásra hívhatják fel figyelmünket, ami hétköznapi tudatállapotunk szintjén csak lappangva jelenik meg.
Dr. Parádi személyes példája alapján un. álomnapló vezetését javasolja. Sokan panaszkodtak, hogy nem emlékeznek az álmaikra, ezért egy apró trükköt ajánlott a figyelmünkbe. Az eszmélet pillanataiban feküdjünk vissza kedvenc alvó pozíciónkba, és idézzük vissza éjszakai álmainkat. Ezután keljünk fel és jegyezzük le minél aprólékosabban!
Álmaink mindenképpen jelzik nekünk, mik azok a dolgok, melyek lelkünk mélyén foglalkoztatnak. Mivel álmaink tudatalattink szimbolikus képei, sokszor meg kell fejteni őket. Ám a szakember szerint ez sem ördöngősség! Az un. automatikus írás garantáltan megfelelő eszköz. Ennek során folyamatosan, szóközök és írásjelek nélkül leírjuk, ami az adott álommal kapcsolatban csak eszünkbe jut. Bátran, anélkül, hogy különösebben gondolkodni kezdenénk. Hosszan, mintegy három oldal terjedelemben.
József elmesélte egy személyes álmát is, illusztrálva, hogyan jelenhetnek meg a szimbólumok álmainkban. Az álom: az apa meghal, és értesítés nélkül eltemetik.
Arra, hogy az apa József személyes élethelyzetében a magányt szimbolizálta, egy korábbi beszélgetésüket kellett visszaidéznie. Ebben az édesapa - fia szakítása után meglátogatva őt legénylakásán - azt a kérdést tette fel neki aggódva: nem magányos-e itt. Az álom már a korábbi kapcsolat hatása alól szabadulva, a magányossá válás érzetének feldolgozása után érkezett, üzent Józsefnek. Hogy mit? Azt, hogy magányérzete elmúlt, eltűnt, eltemette, mégpedig anélkül, hogy ez különösebben tudatosodott volna benne, anélkül, hogy meggyászolta volna elvesztett magányát. Azt, hogy ideje felismernie, hogy kész egy új kapcsolatra.
Arra, hogy az apa József személyes élethelyzetében a magányt szimbolizálta, egy korábbi beszélgetésüket kellett visszaidéznie. Ebben az édesapa - fia szakítása után meglátogatva őt legénylakásán - azt a kérdést tette fel neki aggódva: nem magányos-e itt. Az álom már a korábbi kapcsolat hatása alól szabadulva, a magányossá válás érzetének feldolgozása után érkezett, üzent Józsefnek. Hogy mit? Azt, hogy magányérzete elmúlt, eltűnt, eltemette, mégpedig anélkül, hogy ez különösebben tudatosodott volna benne, anélkül, hogy meggyászolta volna elvesztett magányát. Azt, hogy ideje felismernie, hogy kész egy új kapcsolatra.
Álmaink - legalábbis fontos álmaink - félelmeinkről szólnak. Mint útjelzők jelennek meg életünkben, ezért érdemes figyelni rájuk! Azokkal a félelmeinkkel, melyeket nappal tudatunk mélyére szorítunk, szorongásos álmainkban szembesülhetünk. A szembesülés pedig az első lépés, hogy megszabaduljunk tőlük.
Teo Wassermann
