A Király, a török fürdőszobája

A gyakorlott fürdővendégek előtt nem titok, ám szögezzük le rögtön fürdősétánk elején: az igazi fürdőzés nem más, mint  játék a hőmérsékletekkel, és annak közegével, megnyilvánulási formáival. Ez persze kissé elvontan hangzik... de csak tennünk kell néhány kört a fürdőtáblán, és a török kupola alatt teljes bizonyossággal célba érünk.

A nagy, termálvizes medence 36 °C fokával kiválóan alkalmas az ejtőzésre, relaxációra. Persze ezt nem mindig, mindenki gondolja így, modern kori fürdőkultúránkon még van csiszolni való. Ha ennél melegebbre vágyunk, arra is van megoldás: a közvetlenül mellette található, csak néhány főt befogadó, 40 °C-os medencében. Ennél erősebb forróság élmény is érhet minket, a Király szaunájába vagy gőzfürdőjébe lépve. A gőz itt remek, a 45 °C melletti 90-100 %-os páratartalom ideális. A szauna, pontosabban hőlégkamra (nem szaunakályhákkal oldják meg a fűtést) a Királyban két egymásból nyíló tér, melyből az első 50, a második 80 °C fok körüli hőmérsékleten működik. Meleg választék tehát van bőven, úgyhogy ezután már csak a hűvöset keressük...

...és meg is találjuk. Kezdjük azzal, hogy amint kint vagyunk a vízből, a kupolatér alatti 30 °C-os hőmésékletet élvezhetjük, méghozzá egy elég jelentős páratartalommal. Ám ez ebben a királyi forróságban már-már hűsítő, főleg télvíz idején, mikor nagyobb a melegigényünk. A melegvizes medencékből kilépve talán a 32 °C-os medence a legkellemesebb választás, vagy egyszerűen csak veszünk egy  légfürdőt: tavasszal-ősszel kisétálhatunk a kertbe (nyáron inkább csak napozni), de a hátsó zuhanyzóban is bátran hűsölhetünk. Az ottani kis kupola alatt állandóan 20 °C körül van a hőmérséklet, legyen az tél vagy nyár. Én kifejezetten a kupola miatt szeretem ezt a helyet, érdemes megszemlélni kicsit! Nem ma készült... Ha bőrünk, testünk-lelkünk ennél még hidegebbre vágyik, teszem azt a hőlégkamra vagy a gőz után: irány: a... no, először csak a zuhany! Ideális, hogy a fürdő első és hátsó traktusában is találunk zuhanyzót. Öt másodperc alatt lemoshatjuk magunkról az izzadságot, és már lehet is csobbanni. Ugye Ön is figyel rá, hogy ne vigye izzadságát a medencékbe? A merülőmedence a fürdő végében, praktikusan közvetlenül a gőzkamra mellett található. Nem túl hideg, 26 °C-os, mint egy melegebb vízű úszómedence, vagy mint a meleg nyári Balaton. Úgyhogy egy  adag gőz után hidegre érzékenyebbek is bátran kipróbálhatják. Lényeg, hogy valóban csobbanjunk: fejünk búbjáig.

Hidegből melegbe, melegből hidegbe. Ilyen lépegetős játék ez a fürdőzés. Ahogy medencék és hőkamrák között bolyongunk, mintha egy társasjáték tábláján lépegetnénk előre. S hogy mikor ér célba, azt ki-ki maga döntheti el.

A két hőkamra eltérő hangulata jól mutatja a fürdő kétarcúságát. Míg a gőzfürdőt autentikus török kupola alatt találjuk, ahol a padozaton hanyatt dőlve meglehetősen időtlen hangulatba kerülhetünk, addig a hőlégkamra RETRO, csupa nagy betűvel. Az ilidzsának (a termálvízzel rendelkező törökfürdő, vö. hamam) itt valaha a fürdéshez előkészülő, szőrtelenítő előcsarnoka volt, mely eredeti formájában sajnos nem maradt fenn. A '45-ös ostrom alatt megsérült épület ötvenes évek elején végzett felújítása pedig valódi szocremeket termett. A hajdani kupolatér alatt 5 méter belmagasságú szocreál szaunát. A középkori, valamint klasszicista épületrészek, elemek az egész fürdőépületben keverednek a retro hangulattal. (Az 1800-as években a tulajdonos König család itt vízgyógyintézetet építtetett, innen a mai név is: Király=König.)

A vízre feküdve, magamba merülve igazi spirituális élményt nyújt felnéznem a török kori kupolába. A szellőzőkön beáradó fénypontok mintha egy-egy csillagot formáznának a félgömb alakú kupolabelsőn, amely úgy feszül fölém, mint a sötét égbolt. Épp csak a török félhold hiányzik. Amint odakint besötétedik, mint egy negatívon: kialszik a csillagok fénye, és a kupola rézlemezeinek oxidált lefolyásai nagyobb hangsúlyt kapva kihúnyt hullócsillagok képét vetítik fölém. Vagy a Budai vár középkori ostromainak csóvaként repülő ágyúgolyóit? Ősi nagy szakállú isteneket? Az ilyen pillanatokban érezhetjük meg a történelem leheletét, és sejthetünk valamit a 4-500 évvel ezelőtt itt élt emberek hit-, és érzelemvilágából.

A XVI. század második felében a török úgy gondolta: végleg berendezkedik Budán, és fürdőket épít. Mai törökfürdőinket már meglévő fürdők helyén emelték, ám olyan nagyszerű épületeket húztak fel, melyek még ma is állnak! Egy nagy probléma adódott: a hőforrások, így a fürdők mind a városfalon kívül helyezkedtek el.

Mivel a mohácsi vész után a város további fél évszázadig meg-megújuló háborúskodások színtere, a fürdőiket az öröklétnek építő oszmánok ostrom idején fürdő nélkül maradtak. Mivel pedig jobban zavarta őket, hogy nem tudnak fürdőbe járni, minthogy ágyúzzák a várost, hát bevezették a melegvizet szállásukra: a városfallal körülvett középkori Budára. Így született meg a mai Király fürdő, a török fürdőszobája.