Hévízi-tó: hogyan jött létre ez a geológiai csoda?

A gyógytó vize kalcium- és magnéziumtartalmú, kénes, enyhe radontartalmú gyógyvíz. Biológiai aktivitása a szerves vegyületek jelenléte következtében jelentős. Ez utóbbi adja egyedi jellegét. Északról két vízfolyás torkollik a tóba, délen a 10-12 méter széles Hévízi-csatorna vezeti le vizét a Zala folyóba, majd onnan a Balatonba.

Különlegességét növeli még az a páratlan természeti látvány, ami az odalátogatót fogadja: a vízfelszínt borító páraréteg, az egyedi mikroklíma, az indiai vörös tündérrózsa. A tavat lombhullató mocsárciprus fasorok veszik körül, amelyek csak fokozzák egyediségét.

A Hévízi-tó vize, a Balaton kialakulásával egy időben, mintegy 20-22 ezer éve tört fel. A föld mélyéből előtörő hideg és meleg forrásvizek először a Balatonba ömlöttek. Ám klímaváltozások hatására a Balaton vízszintje lesüllyedt, így a Hévízi-tő egykori hatalmas tómedrében az ott élő buja növényzet elhalt, belőle tőzegláp keletkezett. A Hévízi-völgy lápos, tőzeges, sík felszíne a tótól keletre 1-1,5 km-re, dél felé a Zala medréig, északon a Gyöngyösi csárda fölé nyúlik.

A vízben található radioaktív szénizotópok mennyiségéből megállapították, hogy a mai forrás hideg erének kora - a beszivárgástól a feltörésig - 5-7 ezer évre, míg a meleg vizű forrásé 10-12 ezer évre tehető. A felszínről a mélybe kerülő vizek meglehetősen nagy területről, a Bakonyból, a Keszthelyi-hegységből és a Zalai-dombságról gyűltek össze. A hideg karsztvíz csupán kis mélységbe hatolt, a hévizek jóval mélyebbről érkeznek: a triász kori dolomit rétegekben melegedtek fel. Útjuk során különféle fémeket, kőzeteket oldottak ki, és hoznak magukkal - ebben rejlik gyógyító erejük.