Varázskastély a Gellért téren

A Gellért nem csak a virtuális térben egy labirintus. A valóságban is sokan, sokszor tévednek el benne, vagy épp nem találják a kivezető utat - a hátsó, szabadtéri medencéhez. Csak a helybéliek: a személyzet és a törzsvendégek igazodnak itt ki valamelyest. Igyekeznek ugyan táblákkal segíteni az egyszeri fürdővendéget, akinek azonban így sincs könnyű dolga. Főleg a sok külföldinek, ők elvesznek a táblaerdőben. Hiába az az információ, ha nem kelti fel a figyelmüket. Valljuk be, egy idegen országban mi sem boldogulunk olyan könnyen. Szóval láttam már turistacsoportot felöltözve, cipőben is a világhíres fürdő medencéinek partján.

Tehát már az öltözőnkbe sem könnyű eltalálni. Van belőle négy is. A szekrényes és a kabinos nagyjából egy helyen, egymás alatt található. Ezekhez a gyönyörű, de hatalmas fogadócsarnok középső, azaz második kapuján kell átlépnünk, ott ahol be lehet látni az uszodába. Ám proxióránk az első és a harmadik kaput is nyitja, ezért az első kapuhoz, mely a női beutaltak öltözőjébe vezet állandó felügyelet kell. Ha a kabinos kislány egy pillanatra eltűnik, néhány labanc azonnal bejut a várba. Onnan pedig - cipőben, kabátban - már csak az ötcsillagos fürdő világhíres uszodájának partján jutnak a helyükre. Az első és hátsó ajtó ugyanis a valamikori női illetve férfi termál gyönyörű öltözőjébe vezet, melyeket a beutaltak használhatnak. Valamikori, hiszen a fürdő már több, mint két éve koedukáltan működik.

Ha már bent vagyunk sem javul a helyzet: a Gellért egy vidámparkba illő varázskastély. Teljes szimmetriája okán még két hónapos fürdőkúrám végén is el-elvétettem, melyik a férfi, illetve női termál bejárata. Azért nem kell nagyon izgulni, a koedukált viszonyok miatt ma már nem ijeszthetünk rá senkire.

Egy kis tévelygésnél nagyobb baj, hogy szinte lehetetlen vállalkozás megtalálni az egyetlen kijáratot, mely a hátsó kertbe, a külső medencéhez vezet. A nyári szezonban nincs gond. Amíg a hullámmedence működik, minden ajtót nyitva tartanak. Ám ősztől tavaszig csak az jut ki a labirintusból, aki tudja, hová igyekszik - vagyis a törzsvendégek. Sokan nem tudnak erről a kis oázisról. Vagy ha mégis tudomást szereznek róla, például a pénztárnál osztott többnyelvű térképről - még meg is kell találni! Itt kezdődik a szabadulós játék. Nem sok segítséget adnak. Pedig kár ezt elmulasztani: hangulatos szaunaház és egész évben nyitva tartó szabadtéri meleg vizes medence is vár ránk. Valószínűleg termálvizes, ám a klórtartalma elbizonytalanít. Egy borszakértőt illatban nem lehet becsapni.

Legutóbb, mikor nagyváradi barátaimat elvittem a Gellértbe, az öltözőbe toppanva megkérdezték tőlük: ismerik a rendszert? Az alkalmazott természetesen a szekrény/kabin proxiórával történő nyitására-zárására gondolt, ám tudtán kívül találóan jellemezte a fürdőt is. Az eltévedt, megzavarodott vendég, főleg, ha külföldi valóban azt hiheti, hogy egy kiismerhetetlen világba csöppent, ahol jó esetben - mint Dantét Vergilius -, segítőkész alkalmazottak igazítják útba. Vigasztaljon minket, hogy lassan ezen a téren is javul a helyzet. Az alkalmazottak korábban mintha a rendszer embereiként működtek volna. Akkoriban még inkább Bodor Ádám Részlege jutott eszembe, vagy Kafka Kastélyára asszociáltam.