Gergelyiugornya (Vásárosnamény)

A település története a XIII. század elejéig vezethető vissza: fontos tiszai átkelőhely volt itt. A XIV. századtól a Lónyai család birtokolta, ezáltal jelentős szerepet játszott a megye életében.

A krónikák a XV. században jelentős ipari és kereskedelmi központként emlegették. Várát történelme során többször is ostromolták: a XVI. században pusztították a tatárok és a törökök, a XVII. században, a Wesselényi-összeesküvés után a Habsburgok leromboltatták,utolsó maradványai 1880-ban dőltek végleg össze.

A mezővárosban valószínűleg már 1610-ben állt a Lónyayak erődített várkastélya. Ebben szállhatott meg több alkalommal is II. Rákóczi Ferenc, aki 1703-ban itt bocsátotta ki a Naményi pátenst, melyben hadba hívta a megye nemességét.

A város 1717-től 1945-ig az Eötvös család birtoka volt, akik ezért viselték a vásárosnaményi előnevet. Egykori kastélyukban ma iskolamúzeum működik.

Vásárosnaményban 1849-ben építették az első hidat a Tisza felett, és itt volt a tiszai gőzhajózás végállomása is.

Városi rangot 1978-ban kapott a település. Ekkor kapcsolódott hozzá a korábban két önálló település, Vitka és Gergelyiugornya. Ez utóbbi termálfürdőjéről és tiszai szabadstrandjáról egyaránt nevezetes. Vásárosnaményban emellett vízividámpark is működik.