Kehidakustány [gyógyhely]

Kehidakustány három, valamikor önálló falucskából alakult. A falu körül meglévő források, friss patakok a Zala folyó, az erdők és a rétek, mindezen kiváló természeti adottságok már évezredek óta vonzotta az embereket. A legkorábbi településnyomok a Bronzkor végéről, Krisztus előtt XIV-VIII. századból származnak, Barátsziget területéről.

A Krisztus előtt IV.-III. században pedig a kelták birtokolták e területet. Régészeti leleteket a korból a mai termálfürdő területén találtak.

A rómaiak időszámításunk kezdetén érkeztek. Gazdasági központjuk, villájuk a mai Barátsziget mellet állt, a Zala parton.

A hunok a népvándorlás első hullámával kerültek a vidékre, de állandó települést nem hoztak létre. A kihalt területre a VII. században érkezik egy lovas, nomád nép, az avarok, a falu határában két temetkezési helyet is létrehoztak, mindkettőt feltárták.

Kehida központi fekvése révén igen alkalmas település volt a középkorban, hogy a megye nemesei rendszeresen itt gyűljenek össze. Kehida első írásos emléke is e korból származik. 1232-ben Zala megye nemesei összegyűltek és tanácskozásuk eredményeként „in ponte Ketud” azaz „Ketud hidában” kelt levéllel fordulnak a királyhoz. A levél tartalmát tekintve a királyi vármegyerendszer felbomlásának, a nemesi vármegyerendszer kialakulása első bizonyítékának tekinthető.

A török időkben a vidéki, nehezen védhető udvarházat várrá kellett erősíteni, ezért az épületet árkokkal, falakkal, sáncokkal vették körül. A vár 1554-ben már állt, a törökök 1588-ban lerombolták. A törökök pusztítását követően a falu szinte teljesen elnéptelenedik, sokan kiköltöznek Felső Kehidára a mai szőlőhegyre.

A Deák család házasság révén kerül Kehidára. 1757-ben Deák Gábor- Tárnok földesura -feleségül vette Hertelendy Annát. A falu neve ezt követően összefonódik a Deák családdal, különösen Deák Ferenc nevével, aki 1808-1854-ig volt a falu lakója, később földesura. Deák Ferenc a magyar országgyűlés ellenzéki vezére, az első független magyar kormány igazságügy minisztere volt, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukása utáni passzív ellenállás vezéralakja.

Uradalmukban 1924-től 1977-ig mezőgazdasági szakiskola működött. Az iskola megszűnését követően a település további fejlődését a területén feltárt termálvíz hasznosítása jelentette.

Kustány első írásos említésével 1181-es oklevélben találkozhatunk. Később Boldogasszony Kustánya néven is említik a kustányi Szigetben lévő templom védőszentjére, Angyalos Boldogasszonyra utalva. Több nemesi kúria is állt a faluban. Alsókustányban az erdő mellett faszénégető és téglaégető hely volt. A tevékenységre a terület máig fennmaradt Téglaszéni gödör elnevezése utal. Ezen égető biztosította az uradalmaknak és majorságaiknak épületanyagát. A községrész önállóságát 1977-ben Kehidával történt település összevonással veszítette el.

Barátsziget a Pálos rend birtoka volt, ahol az 1630-as évek végéig a Zala folyón malmot működtettek. A településrészt 1939-ben egyesítették Kehidával.

Az 1980-as évek elején lassan, majd az 1990-es években fokozatosan kiépített termálfürdő mai formáját a 2000-es évek elején érte el. Elmondható, hogy a település egészére meghatározó hatást gyakorol. Új utcák nyílnak, sok az új és felújító építkezés. A lakosok száma lassan, de folyamatosan növekszik.