Nagykőrös
Történelmi áttekintés
Először egy 1266-ban IV. Béla király által kiadott oklevélben említik nevét, amelyet a kőrisfáról kapta, címerében is ez látható. I. Lajos királytól kapott mezővárosi rangot. A tatárjárás a Nagykőrös határában lévő kis falvak nagy részét elpusztította. A török uralom alatt khász város volt, aminek köszönhetően a török pusztítások elkerülték. A reformáció igen hamar eljutott ide. Ekkor alapították református gimnáziumát. Nagykőrös a 18. században viszonylagos autonómiát élvezett, az 1820-as években a mezőváros megváltotta magát földesuraitól, szabadalmas mezőváros lett. Az 1848-as szabadságharc alatt Kossuth toborzókörútján ide is ellátogatott. A forradalom után érte Nagykőrös a virágkorát, mikor is több akadémikus is a gimnáziumban tanított, köztük Arany János. 1853-ban Pest és Nagykőrös között megindult a vasúti közlekedés. 1897-ben a vasút melletti telephelyen megalakult a Gschwindt-féle szeszfőzde. Ebből nőtt ki a 20. század folyamán a város legjelentősebb ipari létesítménye, a 111 évig fennállt Nagykőrösi Konzervgyár. A második világháború pusztításai megkímélték a várost és épületeit.
