Vásárosnamény
Történelmi áttekintés
A település és környéke a régészeti leletek tanúsága szerint már ősidők óta lakott helynek számít, kora Árpád-kori település, első fennmaradt írásos említése 1214: Numen. A név német eredetű személynévből származhat, magyar névadással. A környék régóta lakott számos rézkori és bronzkori lelet tanúsága szerint.
Első ismert birtokosai a Lónyaiak, akik a hagyomány szerint honfoglaló magyar nemzetség voltak. A Lónyay nevet a közeli Lónyáról vették fel, családi fészkük Nagylónyán volt. Legelőször tehát Namény neve tűnik föl, majd 1389-ben Ugornya, 1425-ben Gergelyitelepülést említik az oklevelek. 1418-tól már vásártartási joga is van, innen ered nevének „vásáros” előtagja. 1494-ben már mezővárosként van említve.
A Rákóczi-szabadságharchoz a Bereg és Tiszahát népe 1703-ban elsőként csatlakozott. 1703. június 16-án Rákóczi itt, Naménynál kelt át a Tiszán, és a már korábban kirobbant kuruc felkelés élére állt.
Namény az 1700-as évek elejétől az Eötvös család birtoka volt, s birtokosai maradtak egészen 1945-ig. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban a főnemesi származású Eötvös család Naményban élő tagjai is aktív szerepet vállaltak: Tamás beregi főispán és Mihály nevű testvére kormánybiztosok lettek. A szomszédos Vitkán élő Doby testvérek néphonvédként harcoltak Bem seregében.
1923-ig, majd 1940-1944 között ismét Bereg vármegye része volt, a két időszak között, illetve 1945 után osztozott a Magyarországnak ítélt beregi rész közigazgatási változásaiban.
Várossá 1978-ban nyilvánították.
