Ahol meleg források fakadnak - Miskolctapolca

A természeti környezetnek kitett őseinknek sokkal nehezebb volt átvészelni a hideg teleket. A meleg források ezért ősidők óta emberlakta helyek. A helyi Herman Ottó Múzeum ősrégészeti gyűjteményében harminc-negyvenezer éves leleteket is megtekinthetünk!

Az őskori földvár maradványaira sem véletlenül bukkantak a XIX. században utolsó évtizedeiben. Éppen a barlangfürdő felett. Talán szlávoké volt. A hely nevének egyik eleme: 'tapolca' ugyanis szláv eredetű, jelentése éppen a meleg vizű forrásokra utal.

Miskolc pedig a honfoglaló Borsokból a XII. században kiszakadt nemzetség neve, mely eredeti formája Miskóc volt.

A kereszténység felvétele után Tapolcán bencés apátság létesült, a Váradi regestrum 1214 és 1221 között háromszor nevezi meg az apátságot: előbb Hévíz, majd Tapolca néven. A templom valaha éppen a mai Barlangfürdő előtt állt. Ám a török időkben a szerzetesek elmenekültek, az apátság pedig a földdel vált egyenlővé. Csak 2004-ben tudtuk meg, hol állt, feltárásakor találták meg az alapító, Miskóc sírját.

A törökkorban az emberek elmenekültek innen, és a környezet újra elvadult. Az épületek elpusztultak, a táj elmocsarasodott. Ám a környéken élők soha nem feledkeztek meg a meleg forrásikról. A törökök, a közelben állomásozó császári csapatok, a környező települések görög kereskedői fürdésre, asszonyaik mosásra is használták.

A XVIII. század első felében emelték aztán az első, természetesen még fából épült fürdőházat, melyet - ha a víz elnyűtte - mindig újjáépítettek. 1934-ben aztán Tapolcát üdülőhellyé nyilvánították, és hamarosan megjelentek a vendéglátóhelyek, fogadók és panziók, villák, nyaralók.'39-ben végleg lebontják a régi fa fürdőházat, és 1941-ben  már is adták az akkoriban világszerte modernnek számító gyógyfürdőt. Barlangfürdőjének ma is a csodájára járnak.