Komáromi fürdőtúra

A város híres turisztikai látványosságát, a Monostori erődöt osztrák hadmérnökök tervezték, a kor legmodernebb építészeti és hadászati elvei alapján. Ennek megfelelően épületeit és védműveit magas földtakarás védi. Kívülről - egyetlen pontját kivéve - nem is látható. A helyismerettel nem rendelkező látogató nyugodtan elsétál mellette, anélkül, hogy észrevenné. Csak a kapuhoz közeledve lehet felfedezni az erődöt.  A védelem fő ereje a sáncokon és az épületek tetején elhelyezkedő tüzérség volt. Az erőd leghatalmasabb épülete a "Parancsnoki torony", a Duna felől látható, s egyben döbbenetes hatást kelt három szinten sorakozó, fenyegetően és üresen tátongó 78 ágyúlőrésével. Valószínűleg ez a látvány, s a benne sejthető lenyűgöző tűzerő ihlette meg azt, aki az erődöt a "Duna Gibraltárjának" nevezte. A maga korában ki is érdemelte ezt a nevet, mert képes volt a Dunát teljes egészében tűz alatt tartani és ezzel lezárni.

Bár az erődöt több mint négy évtizeden át a szovjet csapatok használták hagyományos lőszerek raktározására, viszonylag jó állapotban található. 1998 őszén nyílt a Komárom katonaéletét bemutató "Várak, erődök, katonák" című kiállítás, a Hadtörténeti Múzeum anyagából, mely mind a mai napig az erőd egyik fő attrakciója. Rendszeres kulturális programokkal is népszerűsítik az erődöt, hangsúlyozva a létesítmény hadtörténeti, hadászati szerepét.

 

A komáromi erődrendszer történetét, végleges kialakítását a török, majd a napóleoni háborúk határozták meg.

Mai formáját I. Ferenc osztrák császár és magyar királynak köszönheti. A Bécset elfoglaló Napóleon elől 1809-ben idemenekülve ugyanis elrendelte, hogy a birodalom legnagyobb erődjévé építsék ki Komáromot. Ennek eredményeként lett Komárom "az erődök városa", mely szükség esetén 200.000 fős hadsereg befogadására képes. Az erődrendszer észak-komáromi (ma Szlovákia) tagjai az Öreg- és az Újvár, a vág-dunai hídfő, a Nádor- és Vágvonal - dél-komáromi tagjai a dunai hídfő (a Csillagerőd), az Igmándi és a fentebb bemutatott Monostori erőd.

Az 1848/49-es szabadságharc során a magyar kormány, látva Komárom jelentőségét, megbízta Klapka Györgyöt a vár megszerzésével. Klapka 1848. szeptember 29-én sikeresen végrehajtotta feladatát. Komárom ettől kezdve állandó császári ostromgyűrű alatt állt, ám híven bevehetetlenségi nimbuszához, a végsőkig tartotta magát. Védői olyan nagy eredményekre voltak képesek, mint az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjárat záróakkordjaként április 26-án a város körüli ostromgyűrű szétverése, s az osztrák seregek megfutamítása és az amúgy tárgyalni senkivel sem hajlandó Ferenc József egyezkedésre kényszerítése. Erre emlékeztet minden év áprilisában a Komáromi Napok ünnepi programsorozata. Az erőd egyre inkább idegenforgalmi látványosságnak számít, nyaranta fesztiválokat, színpadi előadásokat is tartanak ezen az exkluzív helyszínen.

A település Dunától délre fekvő része, a hajdani Újszőny a szabadságharcban szinte teljesen elpusztult. Az újjáépített község 1896-ban egyesült a bal parti Komárommal, Komárom néven. Az egyesülés feltételeit az 1892-ben átadott állandó dunai vashíd, az Erzsébet-híd teremtette meg. Egy következő történelmi időszak kezdete 1919. január 10-e volt, amikor a csehszlovák hadsereg elfoglalta az északi városrészt. Április 30-án eredménytelen kísérlet történt az elszakított városrész visszafoglalására.

A trianoni döntés szentesítette a kialakult állapotokat: az északi városrész Komárno néven a Csehszlovák Köztársaság része lett, a déli pedig mint Komárom-Újváros. Az 1938. november 2-án kelt első bécsi döntés értelmében a Felvidék-túlnyomórészt magyar lakta területeit viszszacsatolták Magyarországhoz, s ezzel a két Komárom újra egy város lett. Az egyesített város a történelmi Komárom vármegye székhelye lett, amit Pozsony megye Magyarországhoz került területeivel megnöveltek. A hivatalok a déli városrészből visszaköltöztek az északiba. A második világháború után az északi városrész újra visszakerült Csehszlovákiához, s a déli ismét az önálló fejlődés útjára lépett.
A ma több mint 20 000 fot számláló várost egész évben forgalmas határátkelő-szerepe, nyaranta élénk idegenforgalma jellemzi. Múzeumai, erődjei, természeti értékei állandó és bővülő programot biztosítanak mindenki számára.

Ha a várossal való ismerkedést - a Monostori erődöt már láttuk - a vasútállomásnál jobbra fordulva kezdtük, itt feljuthatunk az Erzsébet hídra, melyen Észak-Komáromba juthatunk. A vasúti felüljárón pedig elindulhatunk déli irányban, Komárom központja felé. A híd lábánál található egy artézikúttal szemben rögtön belebotlunk a helyi Tourinform irodába. Ha szükségünk van rá, itt rögtön tájékoztatást is kapunk a helyi szállás- és vendéglátóhelyekről, rendezvényekről. Az Igmándi út ezen szakaszán (Táncsics M. utcai kereszteződés) két nagy üzletközpont is épült az ezredfordulón (Korona Üzletház, Millennium Üzletház). A Táncsics M. utca déli oldalán nyílik a Kalmár-köz. Ez ugyancsak bevásárlóközpont, benne gyorsbüfékkel, sörözőkkel.
A Beöthy utca sarkán található a Bíróság 1935-ben emelt palotája, vele szemben a Jókai liget mögötti Sport utcában van a Czibor Zoltán Városi Sporttelep. A ligeten túl, a Táncsics Mihály u. 34. alatti helyezkedik el Komárom egyik fő vonzereje, a Gyógyfürdő.

Szállást már a termálfürdő területén lévő a Hotel Forrás***-ban is foglalhatunk, természetes előnye, hogy a fürdő helyben van.

A Táncsics utcán balra kanyarodva, göröngyös úton jutunk el a Csillagerődhöz. A közelben, a Czuczor Gergely utcában áll az 1994-ben felépített modern Városi Sportcsarnok. Ebben az utcában is találnak egy kiváló szálláshelyet, az Ilona Apartmanház-at, mely 3 perc sétára helyezkedik el a fürdőtől. Ha tovább haladunk a neobarokk házakkal beépített Bajcsy-Zsilinszky úton, az utca közepe táján az egyik leghíresebb hazai avantgard festő, Molnár C. Pál freskóival díszítet Szent István-templomhoz érünk.
A Szent László utcát elérve újabb kellemes szálláshely kínálkozik, immár majdnem a központban, a Hotel Corner***. A már ismert Igmándi útról nyílik a Kelemen László utca. Itt találhatjuk a Csokonai Művelődési Központot (itt működik rendszeresen képzőművészeti kiállításoknak helyet adva a Komáromi Kisgaléria), és a Klapka György Városi Múzeumot. (Nyitva: hétfő kivételével naponta 10-16 óra, április 26 és szeptember 30. között , hétfő kivételével naponta 10-18 óra.)

Az Igmándi út - Mártírok útja - Klapka Gy. úti körforgalomhoz érve Komárom városközpontjába jutunk. Bal kéz felől a Jókai téren áll a város nagy szülötte, Jókai Mór mellszobra. Érdekes történet, hogy "papíron" a később császár pártivá lett írófejedelem is a '48-as várvédők között volt. Azért csak papíron, mert felesége, a kor híres primadonnája, Laborfalvi Róza íratta fel nevét utólag a hős várvédők listájára, menlevelet szerezve ezzel férjének az elveszett forradalom utáni megtorlások idején. A kor egyik legnagyszerűbb hadászati építményét, a komáromi erődöt ugyanis sosem sikerült elfoglalni, - a sors iróniája folytán - még az osztákoknak sem, akik megépítették. Klapkának így sikerült szabad elvonulást kiharcolnia katonái számára. Hát ezért akarta Jókainé, hogy férje - ha csak utólag is - közéjük tartozzon... A szobor mögött magasodó református templom melletti épület Komárom egyik legrégebbi háza, a XIX. sz. elejétől a Budapest-bécsi út egyik fontos postaállomása működött itt.
Innen, a városközpontból három irányban vezethet utunk:
1. Ha a kereszteződésnél jobbra fordulunk a Klapka Gy. úton az ipari műemlékként számon tartott hengermalom, majd a száz éves Frigyes Huszárlaktanya épülete tárul elénk. Legszebb épülete a felújított Lovarda, melyben ma la Magyar Lovas Színház működik. Elérve a vasúti átkelőhöz, érdemes megfigyelni bal kéz felől a tunelt: ez a boltozott, lőrésekkel ellátott kazamata az egykori császári és királyi lóvasút (1850-1881-ig muködött) átjárójának védelmét szolgálta. A vasútnál kezdődik az Ácsi út. Ez Nagyherkálypusztára, a komáromiak kirándulóhelyére vezet. (Nem messze ettől található az Ácsi csárda.) A jobbra induló út a Monostori erődhöz vezet vissza.
2. Ha a város központjában, a körfogalomnál a Mártírok útján a keleti irányt követjük, a barokk elemeket tartalmazó park és impozáns épületek tárulnak a szemünk elé. Ez a város főtere, a Szabadság tér. Itt áll az 1929-ban épült neobarokk Városháza. A Városháza főút menti alagsorának egyik ajtaja előtt monumentális hajóhorgonyok jelzik, hogy itt találjuk az ország egyetlen tengerészeti kiállítását. Ennek apropója, hogy Komárom az 1930-as években meginduló Duna-tengerjáró hajózás legészakibb kikötője volt évtizedeken keresztül. A kiállításon a középkori magyar királyi hajóhad legnagyobb sikereinek bemutatása mellett nagy mennyiségű anyag foglalkozik az 1867-es kiegyezés után viharos gyorsasággal fellendülő magyar tengerészettel is foglalkoznak. (Nyitva : hétfő kivételével naponta 10-16 óra , április 26 és szeptember 30. között hétfő kivételével naponta 10-18 óra.)

3. Ha Komárom városközpontjából dél felé az Igmándi úton indulunk el, eljuthatunk az Igmándi erődhöz, ahol római kőtár kapott helyet. Ne feledjük, hogy a Duna vonala jelentette hajdan a limes-t, azaz a Római Birodalom keleti határát. Így sok bal parti településünk őrzi az egykori védelmi rendszer, az őrtornyok maradványait. A várost keleti irányból átszelő főút évszázadok óta főközlekedési útvonal. Ez a római limes-út, melynek fontos hadászati és kereskedelmi szerepe volt. E mentén alakult ki Brigetio, mely Pannonia egyik legjelentősebb településévé fejlődött.