Szaunakultúra: dugóba kerülve. Nyári nagy melegben a tömött buszon feeling
Mikor májusban azzal a "sarlatánsággal" hozakodtam elő, hogy szaunában padlón talp nem maradhat, a szaunamesterek részéről teljes értetlenséggel találkoztam. Ez döbbentett rá, hogy véletlenül ráléptem valakinek a lábára.
De hát miért hagyta lent a szauna padlóján? Így óhatatlanul is megtörténik az ilyesmi. Ha nem lenne ott a láb, ahová nem való, rálépni sem lehetne. A heves kifakadások között volt aki személyeskedett, volt, aki gyakorlatiatlannak tartotta a gondolatot, és sokan hallgattak. Legutóbbi cikkemet, melyben alaposabban megkíséreltem elmagyarázni, már a teljes némaság vette körül. Jó lenne, ha meg lehetne valósítani. Nagyjából ennyi reakció jutott el hozzám.
Az egész probléma úgy tűnik abból indul ki, hogy a fürdők pusztán a bevételre figyelnek. Haszonmaximalizálásban gondolkodnak, ahelyett, hogy tennének valamit a béka feneke alatt lévő fürdőkultúránkért. Legalábbis a szaunások szerint a fürdővezetőkön múlik, hogy sokszor úgy ülünk a szaunában, mint a heringek. Vagyis annyi hely sincs, hogy az egészséges szaunázásnak megfelelően a lábunkat fel tudjuk húzni. Helyette van az egymás izzadságában való fürdés. Ugyan, nem gondolják, hogy ez sokakat "elundorít" a szaunaprogramoktól? Ezzel akarják népszerűsíteni a szaunázást?
Nos, ha minden szaunás tudja, milyen a hazai helyzet a szaunakultúra hardver frontján - rossz -, miért kell elfogadni, hogy a sokat szapult gyártó, építő mondja meg nekünk, ugyan hány személyes a szaunája. A szaunamesternek jobban kéne tudni, hányan férnek be oda kényelmesen, kulturáltan, úgy hogy még mindig cool-érzés legyen a hőhullám.
Ne legyen félreértés: továbbra is remek dolognak tartom a szaunaprogramokat, szeánszokat, bárhogy is nevezzük. De alaposan megismerve a szaunázás örömeit és lehetőségeit, engedtessék meg, hogy a tapasztalataim birtokában saját véleményt fogalmazzak meg:
Teo nem vágyik a "nyári nagy melegben a tömött buszon" élményére. Bocsánat, hogy itt lábatlankodom.
Teo Wassermann
