Ilyen volt egy igazi törökfürdő
A hamamok, vagyis törökfürdők nemcsak a megtisztulás helyszínei, hanem a társasági élet központjai is voltak.
A klasszikus hamam három részből, öltözőteremből, átmeneti helyiségből és forró fürdőteremből állt. A vendégek egy kis folyóson keresztül jutottak az öltözőbe, majd az átmeneti helyiségen át a forró fürdőterembe. Ennek közepén egy márványlap kapott helyet, itt masszírozták a fürdőzőket; a fal mentén pedig kis mosómedencékből lehetett vizet meríteni a hűtéshez.
A törökfürdőkben szigorúan elkülönítették a nőket és a férfiakat, olyannyira hogy a nagyobb városokban külön hamamok fogadták a két nem képviselőit. Ahol csak egy fürdő állt rendelkezésre, ott a nők a bejárati ajtóra helyeztek egy fehér kendőt, így jelezvén, hogy a hamamba férfi nem léphet be.
A fürdőzés menete egy hamamban
A falakat és a padlót felmelegített vízzel vagy termálvízzel fűtötték, a padlót időként fel is locsolták, így érték el az ötven fokos meleget és a közel száz százalékos páratartalmat, ami a törökfürdő alapját képezi.
A fürdőcsarnokban fürdőmesterek és szolgálónők segédkeztek a megtisztulásban. Az izzadt bőrt olívaolajos szappannal kenték be, majd kefével vagy törölközővel dörzsölték át, hogy leradírozzák az összes szennyeződést. Ezután következett a masszázs és az ellazulás a pihenőben. A pihenő egyben a társasági élet fontos színtere is volt, ahol frissítő mentát szolgáltak fel és a rokonokkal, barátokkal át lehetett beszélni a különböző ügyes-bajos dolgokat.
