Széchenyi Tárlat
Budapest 2010. október 09.Széchenyi István alakját államférfiként, magánemberként és az utókor emlékezetében élő mítikus személyiségként is feleleveníti a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) szombattól látogatható, több mint 400 történeti emléket felvonultató kiállítása, a Széchenyi világai.
A kiállítás
“A legnagyobb magyar”, “nemzetünk felébresztője”, “a magyar civilizátor” – A kortársak és az utókor által ráragasztott állandó jelzőket jól ismerjük, de ki volt valójában Széchenyi István? Magabiztos zseni és labilis, önmarcangoló lélek. Reálpolitikus reformer és több nyelven beszélő, feltűnő megjelenésű társasági ember, a női szívek hódítója. Egy gróf, aki szakított az arisztokrácia klasszikus életvezetésével. Külföldi útjai során nem elvágyódása, hanem épp a hazáért való tenni akarás erősödött benne. Nem volt tudós, mégis alapított egy akadémiát. Nem volt anyanyelve a magyar, mégis megírta az egyik legnagyobb magyar könyvsikert, a Hitelt. Bár kóros téveszmék kínozták, rohamok gyötörték, “a döblingi odúban” mégis valóságos sajtóközpontot szervezett. Közvetlenül halála után alakját szabályosan mitizálták, de volt korszak, amikor inkább sötét árulónak, vagy “osztálykorlátait meghaladni nem tudó” főnemesnek tartották.
Élete, személyisége és megítélése különös ellentétekkel van tele. A Széchenyi világai tettein, sorsán és az utókor – nem ritkán görbe – tükrén keresztül mutatja be őt. Nem katalógusszerűen sorolja fel életútjának fontos eseményeit, inkább jelentős csomópontok köré szervezve, tematikus rendben mutatja be Széchenyi István világait.
A tárlat öt terme közül az első a zseni indulását, a második az álmait megvalósító reformert mutatja be, középpontba állítva élete fő művét, a Lánchidat. Külön szoba idézi meg Széchenyi döblingi világát és két terem foglalkozik a halálával, a kortársak gyászával és az elmúlt 150 évben a személyéhez kapcsolódott kultusz változásaival, megnyilvánulási formáival. Hiszen a mai nemzedék Széchenyi-képében szétválaszthatatlanul egybeforrnak a legnagyobb magyar egykori tettei, gondolatai és az, ahogy az utókor az általa ránk hagyott szellemi örökséget megítélte, használta, vagy éppen felhasználta.
A több mint 400 történeti emléket felvonultató tárlatban látható Széchenyi István számos személyes tárgya, például egy levél, amit Széchenyi 12 évesen írt édesapjának, gyermekkori széke, útlevele. Megtekinthetők a nevéhez kapcsolódó létesítmények – köztük természetesen a Lánchíd – eredeti tervrajzai. A Nemzeti Múzeum állandó történeti kiállításából átkerült a tárlatba többek között Barabás Miklós 1864-ben festett hatalmas történelmi tablóképe, a Lánchíd alapkövének letétele és az alapkőletételnél használt vakolókanál.
A Lánchíd egyik eredeti láncszeme hatalmas méretével és 250 kilós súlyával meglepő, míg a gróf halála napján viselt ruháinak látványa megrázó élményt nyújt a látogatók számára. A kiállítás legmisztikusabb helyisége a Széchenyi Döblingben töltött utolsó tizenegy évét megidéző, szőnyegpadlós, fekete falú, kerek szoba, melynek közepén látható annak a karosszéknek, a “gondok székének” a rekonstrukciója, melyben ülve számtalan éjszakát virrasztott át démonaival küzdve a gróf. A teremben a kiállított tárgyak mellett színek, hangok és zörejek idézik fel a szanatóriumi lakosztály atmoszféráját.
Fürdők a közelben
Budapest egyik legszebb műemlékfürdőjében, a Gellért fürdőben öt beltéri termálmedence mellett két merülőmedence várja fürdőzőket, a sportolni vágyók pedig egy úszómedencében csillapíthatják a mozgás iránti igényüket. A szabadban egy hullám és egy termálmedencében lehet mártózni. Emellett egy gőzkabin, egy finn szauna, és egy hőlégkamra biztosítja a felmelegedést.
A Gellért Gyógyfürdő szomszédságában található Rudas fürdőben gyógyfürdő, törökfürdő, élményfürdő és uszoda várja a fürdőzőket. A műemléki környezet és a tetőtéri medence a dunai panorámával igazán különleges helyszín egy kellemes mártózáshoz.
Iratkozzon fel értesítéseinkre, hogy ne maradjon le a fürdőkkel, fürdővárosokkal kapcsolatos legfontosabb és legfrissebb hírekről! Kattintson az alábbi gombra...