Zala megye az ország egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja. Túrázhatunk, nagy sétákat tehetünk, pihenhetünk a csodás termálfürdőkben és nem utolsó sorban megismerhetjük a zalai ízeket. Zalakaroson most egy ünnepi évforduló is alkalmat ad erre.
Várossá válásának 20. évfordulóját ünnepelve, Zalakaros úgy döntött, hogy újra teríti az asztalt és új kihívások elé állítja az érzékszerveket. A város jubileumi törekvése a gasztronómiai megújulás, maga a hagyományokon alapuló innováció. Zalakaros arra törekszik, hogy megőrizze gasztronómiai értékeit és az ország más tájairól érkezőkkel is megismertesse a zalai ízeket, természetesen mindezt úgy, hogy közben a zalakarosiak is belekóstoljanak a legjavába. A tökmagos kalács, a tejfölös tárkonyos vargányaleves, sonkás krumpli gombóc, a káposztás ételek, a dödölle és a kráfli mind-mind a zalaiak kedvencei.
Kezdetben otthon termeltek
A terület infrastruktúrája egészen a harmincas évek közepéig meglehetősen fejletlen volt – a nehezen megközelíthető, városoktól távol eső kis falvak így a kezdetektől önfenntartásra rendezkedtek be. Az élelmiszerek legnagyobb részét otthon termelték meg, még a szegényebb parasztportákon is tartottak csirkét, libát vagy más baromfit, a nagyobb mennyiséget adó haszonállatokon pedig gyakran osztoztak. Az elzártság és önfenntartás miatt a zalai konyha a helyben megtermelt alapanyagokra építkezett, ez érződik a tradicionális zalai ételek összeállításán is.
Tradíciók és finomságok a konyhában
A zalai konyha leggyakrabban használt alapanyagai a hajdina, kerekrépa, burgonya, kukorica és gomba voltak. A savanyított kerekrépa az egész ország területén Zalában volt a leggyakoribb. Húst, főleg marhát vagy disznót inkább csak ünnepkor fogyasztottak, de szegényebb helyeken karácsonyra is csak szárnyas jutott. Ahol volt lehetőség a disznóvágásra, ott a kocsonya a karácsonyi menü fontos pontja volt. Hétköznapokon az egyszerű, húsmentes, laktató fogásokat részesítették előnyben. Mai napig is mindenki által ismert étel a dödölle, a lisztes-krumplis egytálétel – ennek van egy zalai változata is, de mint minden parasztételnek, ennek sincsenek kőbe vésett szabályai. A dödölle a magyar konyha egyik tájjellegű, laktatónak tartott étele. Krumpliból és búzalisztből gyúrt masszából készül. A gombócokat zsírban pirított hagymával és tejfölözve tálalják.
Kenyérsütéskor, vagy ha a kemencét begyújtották, gyakran készítettek kemencés lángost, langalit. A ma ismert, feltéttel bőségesen megpakolt változat helyett a sima kenyértésztát csak zsírral vagy vízzel kenték meg sütés előtt, és csak sütés után dörzsölték be fokhagymával, kenték meg tejföllel. Zalában nagy hagyománya volt a babos ételeknek – leveseknek, főzelékeknek, pogácsáknak – az aszalt szilvának, amit nemcsak süteményekben, de például az említett bablevesbe is tettek, valamint a ma olyan népszerű tökmagnak és tökmagolajnak. Az egyik leggyakrabban készített édesség a hájas kráfli volt magában, vagy éppen szilvalekvárral töltve.
Zalai ünnep: böjt, húsleves, kalács
Az ünnepek közeledtével érdemes szót ejteni az év végi családi fogásokról, híres és kedvelt vendégváró ételekről is. A zalai karácsonyi menü sok mindenben hasonlít a mindenki által jól ismert ünnepi összeállításhoz. December 24-én – sőt, sok helyütt még azt ezt megelőző napokban is - szigorú böjt volt érvényben, húsmentes ételeket ettek. A reggelit mindössze egy pohár tej és egy szelet kenyér jelentette, az ebéd pedig tejfölös bableves vagy tejfölös szilvaleves, perec és tejfölös lángos illetve dödölle volt. Vacsorára csak mákos gubát készítettek, amelyet forró vajas mézzel meglocsolva fogyasztottak.
A karácsonyi asztalt már szenteste előkészítették, ilyenkor a család legszebb térítőjét használták és fenyőgallyat valamint gyertyát tettek az asztal közepére. Karácsony reggelén a ház ura felszelte a kenyeret, és a család minden tagja kapott belőle egy kis szeletet, amelyet a reggelire feltálalt kocsonya mellé fogyasztottak el. A karácsonyi ebéd húslevessel kezdődött, ami tyúk-, pulyka, vagy sertéshúsból készült. A főtt húshoz rozmaring- vagy édes paradicsommártást adtak. Utána baromfi- vagy sertéshúsból sültet, tört burgonyát és savanyúságot tálaltak. Az ünnepi süteményt általában a kalács jelentette, amelyet aszalt szilvával, dióval vagy mákkal töltötték.
TIPP: A logóval ellátott zalakarosi szállodákban és éttermekben megkóstolhatók a tradicionális térségi ételek, melyek a zalakarosi séfek tolmácsolásában ötvözik az innovációt a hagyományokkal. Kattintson a logóra a részletekért!
Iratkozzon fel értesítéseinkre, hogy ne maradjon le a fürdőkkel, fürdővárosokkal kapcsolatos legfontosabb és legfrissebb hírekről! Kattintson az alábbi gombra...
