Hol fürödtem jót a nyáron
Szolnok, Püspökladány, Kisújszállás, Berettyóújfalu, Tamási és Budapest: Király, Gellért, Palatinus, Dagály. Ezekbe a termálfürdőkbe jutottam el idén nyáron, volt ahová már az utolsó utáni pillanatban, hogy a csúszdamedencéből is leeresztették a vizet. Ezúttal azonban csak pozitívumokról vagyok hajlandó beszélni, ha mégoly apróságról is van szó. Azért van abban valami, hogy az ördög a részletekben...
Emlékszem, a Palatinuson épp azon görcsöltem, hová tegyem a tatyómat, hogy szem előtt legyen, mikor megpillantottam a medencék melletti kis értékmegőrző fiókokat. Ennek nagyon örültem. A belépésnél kapott úgynevezett proxi órákkal működtek. Kellene belőle még több. A Palára is, és minden strandra! Nem jó úgy strandolni, ha közben az értékeinken fáj a fejünk...
A Dagályból egy különleges élménnyel tértem haza: watsu!
Szolnokon legjobban az tetszett, hogy - ugyan hétköznap - de mindössze négyen fürdőztünk a jó barna, alföldi hévízben. Ez a luxus nem mindenhol adatik meg.
Püspökladány úgy, ahogy van pozitív meglepetés volt. Ami nem, azt most fedje a jótékony feledés homálya. Extra szép úszó-, és tanmedence, ugyan csak két medencés, de ízléses fürdőépület vár minket jövőre is. Nem fogom kihagyni. De legközelebb két-három napra megyek a szomszédos Árnyas kempingbe!
Kisújszálláson próbálhattam ki először a vízi tornát. A Kumániában igen fejlett és jól működő a gyógyászati osztály. És fantasztikus lehetőség van a további fejlesztésekre. A kis csónakázótó mellé gyönyörű termálstrandot álmodnék. A legszebb hely, ahol a nyáron jártam. És a fürdőépület és a hotel összhangja: zseniális.
Berettyóújfalu. Itt egy marosvásárhelyi (350 km) nyugdíjas házaspárral találkoztam, akik hetente lejönnek néhány napra a kempingbe! Vagyis az újfalusi termálstrand nem lehet olyan rossz... Csendes, barátságos, családias.
Tamásiban a belső fürdőtér hangulata fogott meg, és a gyönyörűen, apró mozaikokkal megépített termálmedencék.
A Király fürdőbe hazajárok. Ha két hetet kihagyok, szabályosan nem találom a helyem. Mikor a kabinba lépek, mikor megnyitom a zuhanyt, mikor a 450 éves kupola alá érkezem úgy érzem: hazaértem. Ráadásul kerti dézsamdencét kaptunk idén nyárra!
A Gellért. Hagyjuk, most, mi nem működik jól itt is (úgysem tudnék a végére érni). Maradjunk annyiban, hogy gyönyörű. Hogy aztán mi fürdővendégek, illetve a fürdőüzemeltetés mit hoz ki ebből a lehetőségből, az más kérdés. Úgy látom abba is kell hagynom, mert felülkerekedett bennem a fürdőkritikus...
Rengeteg örömöt, lelki békességet és testi gyógyulást nyújtanak nekünk fürdőink - még akkor is, ha a fürdőzésnek nem ismerjük a kultúráját. Belegondolni sem merek, milyen élmény lenne, ha megteremtenénk. A kulcs a fürdők, az üzemeltetők kezében van, de velünk, fürdővendégekkel sem könnyű...
Teo Wassermann
